2001 óta vagyok diagnosztizált Crohn-beteg. A betegségem heveny hasmanéssel, véres széklettel, jelentős súlyveszteséggel jelentkezett. Elsőre 96 mg medrol, salofalk+ imuran, majd' 8 hónap betegállomány. Az elmúlt közel 15 év alatt többféle gyógyszer-variációk mellett az állapotom hol stabilabb, hol rosszabb volt. Közel egy éve jelentős 10 kg-os fogyás, a gyógyszerek mellett (pentasa+imuran+budenofalk+klion kúra) ellenére az állapotom jelentősen megromlott. A vatagbéltükrözés több helyen beszűkülést, elzáródás közeli állapotot mutatott, vékony- ill. vastagbél érintettséggel. Konzultáció a sebésszel... műtét. Azonnal szóba került a végleges sztóma! Nem sokáig gondolkodtam, biztattak, életminőségi változás várható... döntöttem: bevállalom a műtétet, még mielőtt nagyobb baj lenne. A műtét után lassan-lassan összeszedtem magam. Lelkileg sokat segített a családom, a csoport tagjainak sorai, amit rendszeresen olvasok. Most egy kis komplikáció adódott, mivel a "szájadékom" kissé beszűkült, ezért két nappal ezelőtt korrigálni kellett. Jelenleg újra varratokkal élek, ami okoz némi kellemetlenséget, fájdalmat, de ezt is ki fogom bírni és remélem egyszer tényleg minőségibb életet élhetek... így sztómával együtt, aminek a "kezelését" könnyen elsajátítottam a nővérkék és az orvosom segítségével.

Sok jó tanácsot kapok a bőrápolás és a különböző zsákok használatáról. Hozzáteszem, hogy sokat kézimunkázom: kötök, horgolok, ami lelkileg nagyon sokat segít. Tele vagyok újabbnál-újabb ötletekkel, tervekkel! Sokat gondolkodtam azon, hogy megosszam-e Veletek az én esetemet, de úgy döntöttem tudnotok kell, ha csak azért, hogy kövessétek Barbi példáját! Engem július 3-án műtöttek, végleges vastagbél-sztómát kaptam, vékonybélből is eltávolítottak 40 cm-t, eleinte nehéz volt feldolgozni (néha most is úgy érzem nem sikerül), de olvasva Barbi sorait elhatároztam, én is szeretnék eljutni a Balatonra még az idén nyáron! Aztán elővettem a horgolótűmet és horgoltam 1 hasi-tasit, amit ráhúzok a zacsira, és derekamon meg lehet kötni...irány a Balcsi! Ez még augusztus utolsó meleg napjaiban történt, kicsit napoztam, fürödtem. Felszabadult, csodás érzés volt újra a habokban úszkálni! Természetesen csak rövid ideig, de akkor is megtettem! Köszönet érte az olyan EMBEREKNEK mint Barbi, akik sorstársaiknak erőt, bátorságot adva legyőzhetők az előítéletek, félelmek! Hajrá lányok, fiúk! (Mutatok egy képet is, nem valami jól sikerült, mert egyedül készítettem a telefonommal magamról. Bocs akinek ez kissé morbid. Műtét után 1 hónappal készült.)

A gyengélkedőknek jobbulást, kitartást szép napot mindenkinek! Ölelés