Az orvostudomány jelenlegi állása szerint a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa gyógyíthatatlan. Panaszmentesek, jól érzik magukat a diagnosztizált betegek - úgy érzik meggyógyultak. Ekkor valószínűleg éppen tünetmentes az állapotuk, ami szerencsésebb esetben évekig is eltarthat. Ha a beteg úgy érzi, hogy ezt valamilyen speciális diétának köszönheti – pl. a paleolit táplálkozásnak -, úgy gondolja, hogy ezt a létező összes fórumon meg kell osztania mindenkivel. Ezek azok a történetek, amik aztán minden jó szándékú ember hivatkozási alapjául szolgálnak.

Ehhez kapcsolódik még a „mindent ki kell próbálni” jó tanács, ami már csak azért sem állja meg a helyét, mert esetleg nagyobb bajt okozhatunk magunknak, mint ha egyáltalán nem csináltunk volna semmit. A betegek általában tájékozottak, hallottak már az összes divatos diétáról, és el tudják dönteni azt, hogy ki akarják-e próbálni valamelyiket. A folyamatos noszogatás, zaklatás ebben az esetben csak még nagyobb ellenállást vált ki belőlünk.

Kímélő diéta szükséges a tünetmentes állapot fenntartásában, de aktív időszakban már kötelező érvényű a fűszer-, rost-, és zsírszegény étrend. Naponta többször, kis adagokat kell ennünk. Egy bélbeteg tudatában van a nap majdnem minden egyes percében emésztési folyamatának, ezt egy egészséges ember sosem fogja megérteni. A tukmálás nem célravezető.

Nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk befolyásolni a testtömegünket. Hasmenéses időszakban a felszívódás nem működik jól, ha tetszik valakinek, ha nem, el kell fogadnunk ezt az állapotot. De létezik a másik véglet is, mert bizonyos gyógyszerek hízást okoznak, szteroid terápiában pl. jellemző a „holdvilágarc”.

Ezt nem szeretném hosszasan ecsetelni...

Néhány hónappal ezelőtt egy volt egészségügyi dolgozó tanácsolta, hogy igyak menta teát, mert egy crohnos ismerőse meggyógyult tőle.

A bükki füvesember a diófalevél teát ajánlja, igen, tudjuk. A gyógynövény teák nagyon hasznosak, ha szeretjük, fogyaszthatjuk őket kúraszerűen. Meggyógyulni ettől sem fogunk.

Fogjuk, fogjuk! De néha egy kicsit muszáj magunkba zuhannunk vagy dühöngenünk, éppen mi esik jól. A krónikus fáradtság, fájdalom, étvágytalanság, hasmenés, fogyás, tápanyaghiány, láz, szövődmények... nagyon megviseli a szervezetünket.

Sok mindent írnak az újságok, de ne felejtsük el, hogy újságírók írják a cikkeket, akik nem töltöttek el néhány hónapnyi gyakorlatot egy belgyógyászaton. Online is egyre gyakrabban jelennek meg azok a cégek, akik a tájékozatlan, kétségbeesett, reményvesztett betegeket igyekeznek megnyerni a gyógyulás ígéretével, céljuk nem más, mint a profit.

Nem ragaszkodunk a betegséghez, ez így nekünk nem jó. Mindent megpróbálunk, ki így, ki úgy. Szeretnénk meggyógyulni, de meg kell elégednünk azzal, ha eljutunk odáig, hogy elfogadjuk magunkat.

Sajnos egy betegség sem válogat. Általában fiatalkorban jelentkezik először, de nem kizárólag.

Ennek ellenére igyekszünk tartalmas életet élni. Ahogy egy kedves betegtársam mondta nemrég: a betegség egy teljesen más minőségű életet mutat meg.

És mi az, amit nem szeretünk hallani az orvostól? :)

... és ha esetleg ezek után sem sikerül eligazodnunk ezen az egészen...