Meghökkentő a cím, amit adtam ennek a kis szösszenetnek. A magyarázat pedig pofonegyszerű. A sztómám neve: GERZSON.
Azért, hogy érthető legyek, kicsit mesélek magamról a Crohn-nal és a sztómával. Ne várjatok tőlem komoly, mélyenszántó gondolatokat. Bolond a világ, vele együtt én is. A túlélésem záloga mindig a jókedv és a humor volt.
1993-ban lett neve a betegségemnek 1 év kivizsgálás, hercehurca után: Morbus Crohn. A név nem mondott semmit. Jól hangzik. Olyan nagyon tudományos. Na és?
Amit közöltek, hogy ez egy krónikus bélgyulladás és gyógyszerek szedése mellett tök jól lehet vele együtt élni, de nem gyógyítható, csak kezelhető. Megnyugodtam. Mi ez nekem? Beszedem a bogyókat és jól vagyok. :) Szövődmények, egyéb tünetekről szó sem volt.
3 évig tünetmentes állapot, de onnantól minden ami a csövön kifér. :) Hadat üzent Crohn uraság.
Nem fogom leírni a teljes kórtörténetem... egyrészt hosszú, másrészt túl vagyok rajta, és csak előre nézek. :) 12 operáción vagyok túl. Teljes vastagbél eltávolítás (több részletben...csak hogy növeljük a műtétek számát, mert az kell :) ), vékonybél nagy részének kivétele, sztómazárás, újabb sztóma... daganat, bélösszenövések, bélelzáródás, fisztulák, tályogok....stb. Bőven elég ennyi erről. A fontos a sztóma, és az ezzel való együtt élés. Immáron 17 éve vagyok sztómaviselő. Ezalatt az idő alatt megszerettem ezt a fajta életet.
Gerzsonnal köszönöm szépen jól megvagyunk. Igaz néha veszekszünk... de hát ez a legjobb családban is előfordul. :)
Hogy honnan és miért a név?
1999. február 22-én kaptam végleges sztómát. Névnap a naptár szerint Gerzson. (Zárójelben jegyzem meg, ekkor van édesanyám szülinapja is.) Mikor kihoztak a műtőből, kérdeztem a nővérkét milyen névnap van ma? A válasz: Gerzson. Akkor az „isteni szikra” kipattant a fejemből... (jó, tudom, túlzás) de legyen a sztómám neve ez, mert egy ilyen hülyeségnek csak egy ilyen hülye nevet lehet adni. Így azóta nevén nevezzük a „gyereket”. A családomban, a barátaim, az ismerőseim tudják, ha Gerzsonról beszélek, akkor a sztómát kell ez alatt érteni.
Fizikailag nem volt nehéz megszokni a sztómámat. Lelkileg így egyszerűbb volt, hogy elneveztem. Nem tudom az okát miért. A válasz: CSAK! :)
A negatív tapasztalatokról nem szeretnék írni. Csak a pozitívumokról.
Mit kaptam a sztómával?
Az ÉLETET!
Az évek alatt tagja lettem az ILCO mozgalomnak.
Magyar ILCO Szövetség logója
A Magyar ILCO Szövetség a bélkivezetéssel élő emberek alulról építkező, önsegítő, nonprofit jellegű szerveződése. Segítünk a családba, a társadalomba való beilleszkedésbe is. A szövetség érdek képviseleti feladatokat is ellát.
Ma már az egyik fő célom a sztómások segítése és a tájékoztatás, a tabuk leküzdése. Sztómásként annyi, de annyi jó emberkét ismertem meg, akik közül sokakat a barátaimnak mondhatok. Ha nincs a sztóma, őket soha nem ismerem meg.
Hogy mire tanított meg a Crohn és a sztóma?
Türelemre, toleranciára magam és mások iránt. Megtanultam küzdeni és nem feladni semmit, értékelni nem csak a jót, hanem a rosszat is. Megtapasztaltam a mélységet lelkileg, fizikailag, és fel tudtam állni minden helyzetből. Önismeretre.
Szeretni feltételek nélkül, élvezni a csodát, hogy élek.
Büszkének lenni magamra. (Ami már sokszor átmegy egoizmusba.)
Befejezésül egy idézet:
„Isten karja sosem túl rövid. Bárkihez képes elérni. Meríts erőt ebből. Merj próbát tenni, és merj olyan magasra emelkedni, ahová képzeleted röpít. Számíthatsz a kihívásokra, az akadályokra, de fogadd úgy ezeket, mint „jellemépítő tapasztalatokat. Tanulj belőlük, emelkedj föléjük."
(Nick Vujicic)
