Történetek gyulladásos bélbetegek mindennapjaiból - Írd meg a történeted te is!

Zsiger krónikák

A súlyom és én

2015. április 25. - Koczy

Vékony modellek a plakátokon, vékony nők a tévében és még az egészségesnél is vékonyabb nők a kifutókon. Csoda tehát, ha a normál testalkatú lányok/asszonyok néha szégyenkezve állnak a tükör előtt, miközben a pocijukon elhelyezkedő zsírpárnácskát fogdossák? Van, aki belebetegszik abba, hogy vékony akar lenni és van, aki lebetegedett és azért fogyott le. Anélkül, hogy akart volna…

Mert akármilyen hihetetlen is, én, mint a tökéletesen kerekded átlagnő 2013-ban vidám voltam, boldog, imádtam az ételkülönlegességeket és nem fintorodtam el látványosan egy csupacsoki süti láttán. Fel tudtam öltözni csinosan még akkor is, ha nem én voltam a tökéletes „s”-es méret, és sok férfi megfordult utánam az utcán.

zsiger_fogyas.jpgAztán történt valami olyan, amire életemben nem gondoltam volna. Sajnos az orvosok sem, így másfél évig húzódó procedúra és 15 kiló mínusz után derült csak ki a fogyásom valódi oka, a fekélyes bélgyulladás. Eközben a testem folyamatosan épült le, mivel nem tudtam enni hamar megindult a súlycsökkenés, először nem túl látványosan, majd elég hirtelen ledobtam magamról az úgynevezett fölösleget. Először csak egy számmal, majd kettővel, végül három számmal kisebb ruhákba kellett bújnom nagyon rövid időn belül. Eközben gyanúsítottak anorexiával, és azzal, hogy biztosan az új párkapcsolatom miatt kezdtem őrült fogyókúrába. Pedig nem kezdtem én semmibe, csak nem tudtam enni, vagy amit meg is ettem nem szívódott fel.

Aztán volt a másik véglet, aki körülugrálva arról érdeklődött, hogy hogyan sikerült ilyen „szépen lefogynom”. Szép? Szép voltam a beesett hasammal, a beesett, szürke arcommal és a nagy kék karikákkal a szemem alatt?  Elég furcsa egy beteg nőt szépnek titulálni. A nadrágok lógtak a fenekemen, a mellem pedig szinte teljesen eltűnt. Szóval adok egy kéretlen jó tanácsot a témában: ne kezdjétek el dicsérni annak a fogyását, akiről nem tudjátok biztosan, hogy célja volt leadni pár kilót. Mert higgyétek el, vannak olyanok is, akik kicsit kerekebben is jól érzik magukat a bőrükben. Én máig küzdök a tükörképemmel. Hiába az én testem, sokszor nem érzem magaménak, és hiába a lapos hasam, ha az jut róla eszembe, hogy hány éjszakát szenvedtem át hasfájástól vergődve. Ha cserélhetnék, hogy az "xs"-es méret a betegséggel vagy az "m"-es anélkül, szó nélkül az utóbbit választanám!

Soraimat egy nagyon sokat mantrázott, de igaz közhellyel zárnám: valaki nem attól lesz boldog, hogy hány kilót nyom, hanem attól, hogy hogy érzi magát a bőrében. 

A bejegyzés trackback címe:

https://zsigerkronikak.blog.hu/api/trackback/id/tr747398892

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása