Történetek gyulladásos bélbetegek mindennapjaiból - Írd meg a történeted te is!

Hogyan küzdjük le a Crohn-betegséget a gyógyszerek segítsége nélkül 2. rész

Őszintén, mert az az igaz út

2015. december 17. - Pocoku

Na most jól leleplezem magam és jól kitálalok! :)

Már mindent értek...

miért is nem ajánlják ezt felnőttkorban az embereknek. Első körben ugye azért, mert nincs elég vizsgálati anyag, hogy hatásos-e, és ezért nem nyomatják mindenhol, plusz fel kell írni a gyógyszert, mert abból van pénz (de ez csak egy pici rosszmájúság ;)). Kell a gyógyszer is, ez tény, mert van az az állapot, amikor már ideje nincs a szervezetnek természetesen gyógyítani magát, ezért kell neki a segítség és ezzel nincs gond normális keretek között. De mi az, ami miatt még nem ajánlják? Egyszerű, mert a felnőtt ember ismer ízeket, szereti az ízeket, kívánja az ízeket, és ezért megeszik mindenféle izéket. (Valamint nincs ott anyu, hogy mást rakjon a tányérra.) :) És ezért nem bírja végigvinni türelemmel. Nekem is nehéz volt a két hetet végigcsinálni, aztán a kaja visszahozás... na az sem egy leányálom, amikor már a küszöbön vagy, de még nem toppanhatsz csak úgy be sáros lábbal (gyulladt béllel) a szobába, szép lassan jutsz be. Le kell venni a cipőt (lassan gyógyul az a bélés...), és utána sem ugrassz a szobába, hanem lépsz. Bevallom férfiasan, hogy én ugrottam, és még a cipőm is félig rajtam volt... meg is lett az eredménye. Visszatértek a görcsök és fájások.

Úgyhogy most a második rész mégsem arról szól, hogy hogyan diétázzunk és mit igen, meg mit még ne, és a többi. Ugyanis a két hét az semmi egy ilyen gyulladt bélnek, mint az enyém. A dokim és a dietetikusom is - fellapozva a szakirodalmat - felvilágosítottak, hogy hát a két hét igen karcsú, mert a nagy okosok 8 hetet/2 hónapot mondanak... Tehát érthető, hogy az én belem még nem javult meg az alatt a két hét alatt. Utána meg drága nyelvem és rajta az ízlelőbimbóim erősebbek voltak időnként, mint az agyam és a tudatom, akik figyelmeztettek, hogy "de vigyázni kéne, hogy mit is eszel".

Sajnos az ember nem sokszor gondolkozik, ha szeret (imád) enni és szereti halmozni az élvezeteket. Még akár akkor sem gondolkozik, hogyha tudja a következményeket. Csak utána jut eszébe, hogy "ja azt mégsem kellett volna", de akkor már késő, mert fáj a pocak. :)

Erről eszembe is jutott egy aranyos és eléggé kritikus, de a problémákra rámutató képregény. Főleg felnőtteknek szól, bár angol, de ezt most lefordítom nektek. :)Szív: "Nem tudom Nyelv, azt mondta Agy, hogy nincs több gyorskaja."

Nyelv: "De nem tudod?"

Szív: "Mit?"

Nyelv: "Minden úgy van, hogy kell egy kis darab fejessaláta és készíthetsz egy egészséges salátát... fejessaláta a sajtburgeren..."

Szív: "Saláta?"

Nyelv: "Tepsis pizza a jégsalátán?"

Szív: "Az saláta!"

Nyelv: "Akkor most már tudjátok gyerekek!"

Együtt: "Saláta-Saláta!"

Agy: "Nem..."

(Egyébként a fent fordított junkfood igazából a "szemét gyorskaját" jelenti, mert ha otthon csinálsz egy JÓ hamburgert normális húsból, rendes buciból (amit akár magad sütsz), normális zöldségből, attól az még gyorskaja, de egészséges. Tehát a gyorskaja is lehet egészséges, de most más a téma, arról majd később :))

"Akkor most mivan???"

(direkt írtam egybe)

Most az van, hogy megjártam nektek a "rossz" utat is. :)

A diéta maga jó! Amikor közel másfél hónapja írtam az első részt, akkor is megemlítettem, hogy már két hete csinálom a csak tápon élést és nincsenek fájdalmaim. Most ismét elkezdtem, mert a kaja mellett visszatértek a fájdalmaim, és nincs kedvem fűbe harapni idő előtt, úgyhogy most kibírom a két hónapot, mert működik a dolog. Iszonyat erő kell hozzá. Azoknak, aki szeretnek enni... bocsi, de azoknak még több! (szerk.: tapasztalat :)) Mivel egy pillanat alatt át lehet borulni a régi szokásos étrendre, és egy pillanat alatt visszatérnek régi kellemes finom ízek mellett a fájdalmak és görcsök is. Megtettem, visszatértem a régi rendszerre és fájt hamar visszatérni.

Megszenvedtem, de ez kellett ahhoz, hogy ha ti is belekezdtek, akkor legyen előttetek egy rossz példa, hogy bizony-bizony eltökéltség kell hozzá, de megéri, mert az a két hét, amíg nem fájtam... jajj, de szép volt. :D Iszonyatosan vágytam a kaják után és már alig vártam, hogy valami visszatérjen és türelmetlenségemnek meg is lett az ára. Most kezdhetem elölről, de most már tudom mi lesz, ha letérek az általam kiszemelt útról. De azt is tudom, hogy tényleg működik és tényleg nem fáj semmim, ami növeli a teherbírásomat is, mivel a fájdalom nem viszi el minden energiámat! :) Ami azért ennél a betegségnél nem egy utolsó szempont!

Úgy éreztem megérdemlitek az őszinteséget, mert elég ciki lenne, ha vizet prédikálnék és bort innék... :)

Úgyhogy második felvonás előre! :) Mivel most úgysem fogom tudni leírni, hogy mit vezetek be, meg ilyenek, ezért valami tartalmat kitalálunk a következő 2 hónapban biztosan, így is el lettetek hanyagolva az elmúlt időben. De van ilyen, ha az embernek beindul a szekér, akkor nem szeret a betegségével foglalkozni, viszont itt nem csak rólunk van szó! :)

 

Márk

A bejegyzés trackback címe:

https://zsigerkronikak.blog.hu/api/trackback/id/tr758180700

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.