Történetek gyulladásos bélbetegek mindennapjaiból - Írd meg a történeted te is!

Párkeresés betegséggel

2015. július 10. - Zsiger krónikák

Olvasom fórumokon, hogy sírnak férfiak és nők egyaránt, hogy nem találnak párt maguknak, és a betegséget, valamint annak nem elfogadását a másik nem irányából jelölik meg fő okként. A párkeresés sosem könnyű, az egészségeseknek sem. Mégis azt gondolom, hogy ez egyszerűen nem lehet magyarázat, mert ha olyan emberrel ismerkedsz, olyannak udvarolsz, aki azért távolságtartó veled, mert beteg vagy, akkor az az ember nem hozzád való. Ha egészséges lennél sem jönne össze a dolog, de persze mindig könnyű erre hivatkozni. A betegség remek szűrője a dolgoknak, ha okosan csinálod, és nem görcsölsz azon, hogy márpedig neked párkapcsolat kell, mert anélkül nem érzed magad senkinek és semminek. Rengeteg párkapcsolati témával foglalkozó előadásra lehet elmenni hétről-hétre minden nagyobb városban, a párkapcsolati tanácsadás kifejezésre a google keresője nagyjából 177 000 találatot dob ki, az ismerkedésre pedig kb. félmilliót.

11012784_853554731360637_7107534411674349749_n.pngNa, most ugye akkor ez egy markáns probléma, főleg nekünk. Azt mondják, nem fogadnak el minket, a betegséget. Aki nem fogad el, az egyébként sem fogadna el, mert nincs vonzalom, vágy, megbecsülés, szeretet, nagy az orrod, kicsi a füled. Nem lehet a betegség kifogás. Semmire. A válasz és az összes kérdés is mind-mind benned van: szereted-e és elfogadod-e magad annyira, hogy elhidd, ez nem számít. Nyilván lehet olyan, hogy az ismerkedésnél a másik behúzza a kéziféket, mert beteg vagy. De ez inkább azoknál jellemző, akik szintén nagyon betegek, és nem szeretnének abba a helyzetbe kerülni, hogy két lerobbant ember ne tudja segíteni egymást. Arról most nem is beszélnék, hogy bárki, bármikor megbetegedhet...
A másik, hogy egyszerűen képtelen vagyok megérteni azt, hogy látom, hogy van, aki éveken keresztül egy fórumon panaszkodik, hogy nincs párja, de semmit nem hajlandó változtatni a szokásain azért, hogy ez változzon. Értem ez alatt azt, hogy nem regisztrál facebook-ra, nem jár el találkozókra, csak a panasz és a panasz, hogy a lányok így, a sztómás lányok úgy… Azért nem akarnak vele találkozni, mert egészséges párt szeretnének maguknak. Ugye milyen jó dolog, amikor a másik eldönti, hogy mi történt, mert nem veszi a fáradtságot, hogy megismerje a szituációt? Ja, felgyorsult világ, bocs.

Úgyhogy azt gondolom, hogy óriási kincs a betegség a párkeresésben, minden sok rossz tünettől (ami sajnos akadályozó körülmény is lehet) eltekintve. Lehet a betegség mögé bújni, csak nincs értelme.
Nem hiszem el, hogy egy nő csak akkor látja magát szépnek, ha erre felhívják a figyelmét. Ami tart ideig-óráig. Nem! Csodálatos, értékes, érzelemgazdag emberek vagyunk mindannyian.
Nem két fél alkot egy egészet, hanem két egész alkot egy új egységet. Nem vagy félember, esetleg félbelű, de az már más kérdés. :D

A bejegyzés trackback címe:

https://zsigerkronikak.blog.hu/api/trackback/id/tr627615176

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.