Biztosan nem vagyok egyedül, akinek egy-egy rosszabb periódusban ismerősök azt tanácsolták, hogy próbáljak meg külföldön gyógykezelést keresni. Aki nyitott szemmel és füllel jár vagy éppen megtapasztalta, az tudja, hogy az ellátásunk világszínvonalú, itthon - a szokásos, szintén jól ismert kivételektől eltekintve - az orvosaink tájékozottak a betegséget illetően, és a leggyorsabb, legkorszerűbb módszerekkel igyekeznek minket gyógyítani. A blog, a facebook csoportok, és az éppen újjászerveződő országos IBD egyesületünk is azon munkálkodik nap mint nap, hogy segítsük azokat, akik még nem jutottak el megfelelő gasztroenterológushoz, vagy nem kapták meg a legjobb ellátást.
A neten nagyon népszerűek azok a cikkek, blogbejegyzések, amiben az egészségügyi ellátórendszerünket kritizálják, és nem is vitatom, hogy nagyon sok a probléma, mindenkinek van közvetlenül vagy közvetve tapasztalata vagy véleménye erről. Azonban nagyon sokan vagyunk akik úgy érezzük, hogy nagyon jó orvos (és egész team) áll mellettünk, és nagyon hálásak vagyunk ezért. 
Az alábbiakban szeretnék rövid kis történeteket megosztani nagyrészben olyan betegtársaktól, akiknek volt részük külföldi és hazai gyógykezelésben is.
Természetesen most sem szabad elfelejtenünk a régi motoros betegek által unalomig ismételgetett, de új betegek számára nagyon is új és fontos dolgot: minden ember más és más, mindenki máshogyan reagál ugyanazokra a gyógyszerekre, és a betegség súlyossága is egyénenként változó.
Hangsúlyozom, ez nem reprezentatív, csak egy kis érdekesség.
És akkor most lássuk a lényeget.
Rita:
A fiam Crohn-beteg. Hálistennek megengedhetem magamnak, magunknak, hogy több orvoshoz elvigyem. Tavaly decemberben nézettem meg Németországban Memmingen-ben egy gasztróssal. Megvizsgálta a fiam, vérvétel, uh. Tükrözést nem csinált, mert november végén volt egy. Annak az eredményei alapján, illetve a fiam akkori állapota alapján úgy ítélte meg, hogy amit itthon kapunk gyógyszert, illetve annak adagja az tökéletes. És hálistennek azóta tényleg rengeteget javult a fiam. Most nagyon jól van hálistennek. Ja és nem mellesleg a szigorú diétát nem javasolta a doki, "csak" aktiv időszakra. (...) még azt hozzáteszem, hogy itt nagyon jó gasztrósunk van. Aki figyel a gyermekre. Bármiféle kérdésünk van, arra szívesen válaszol. Érti nagyon a dolgát. Sajnos ahogy itt ebben a csoportban többször olvastam, hogy ez nem mindegyik orvosról mondható el.
Gabi Németországról:
Ami érdekes számomra, hogy egy olyan kísérleti osztályon voltam, ahol nem csak belgyógyászati betegek voltak, hanem akikről úgy gondolták, hogy műteni is kell majd. Így a sebészek és a belgyógyászok együtt dolgoztak. A frissen műtötteket a belgyógyászatra vitték vissza. Amit még láttam, hogy a fájdalomcsillapításra nagyon odafigyelnek. Külön vannak erre szakemberek, hogy a műtötteknek a legkevesebb fájdalmuk legyen. Nem csak morfiumot adnak, hanem még morfium tapaszt is. Minden tükrözést altatásban csinálnak.
Noémi Romániáról:
Mi is erdélyiek vagyunk, de Debrecenbe járunk, de nem vagyok teljesen elégedett, elég bizonytalan doktornő. Az itteni (Szatmárnémeti) gasztrós doki szerint Crohn nem is létezik Romániában, ezért inkább fizetünk és megyünk Magyarba!
Viviven:
Én Londonban élek. Az itteni ellátással teljesen meg vagyok elégedve, hozzáteszem otthoni tapasztalatom nincs. Épp kórházban vagyok, az orvosaim és a nővérek kitűnő munkát végeznek, nagyon kedvesek. Bizonyára otthon is. Talán különbség abban lehet, hogy itt a vizsgálatok pl. tükrözések kábításban zajlanak, ha jól tudom otthon kórházakban nem csinálják, csak magánorvosnál borsos áron. Olvasom sokan rettegve várják, én semmit nem éreztem. Úgy vélem leginkább a felszereltségben es az újitasok terén lehetnek eltérések ill. elmaradások otthon.
Balázs:
Bécsben élek, ott is kezeltetem magam, eddig magyar gasztrósom volt kint, most ő elment haza, átadott egy szlovák-magyarnak, kedden megyek megint kontrollra, jól vagyok szerencsére! Az ellátás nyilván sokkal jobb, mint Magyarországon, meg itt ha kell, azonnal kaphatsz biológiai terápiát, nem szarakodnak, nekem is akartak adni, de aztán teljesen jól lettem, és az új orvos mondta, hogy nincs értelme egyenlőre. De itt sem minden olyan szuper mint sokan gondolnák, a feleségemet teljesen elkezelték porckorongsérvvel, aztán végül itthon műtötték Pécsen.
Bécsben például az AkH-nak, az a legnagyobb kórház, nagyon rossz híre van, nagyon sokan panaszkodnak rá!
Rita:
Én azt látom, hogy sajnos igenis számít, kit hol kezdenek kezelni... 5 év szenvedés és állandó szteroid után másik kórház és azonnali biológiai... Ennek 6-7 éve. Régi dokim Amerikában. Időközönként kérdezem, hogy van-e újabb/jobb, mint remi/humi. Mindig azt mondja, Magyarországon nagyon kiemelkedő a gasztro, széles paletta, amivel kezelnek. Már mindenhol altatás és erős bódítás elérhető OEP-re.
Lona Kanadáról:
Szóval en Canadai tapasztalatokat tudnék megosztani, nem keveset, de az szerintem mindent elárul, hogy 6 éve haza kellett mennem ahhoz, hogy kiderüljön mi is a bajom, illetve egy úabb hazalátogatás van kilátasban. Ingyenes egészségügy, de baromi hosszú várakozási időkkel.
És végül Andi írt a blogjára a spanyol egészségügyről.
Ezek alapján összességében elmondható, hogy senki nem kap rosszabb ellátást itthon, Amerikában és Magyarországon is ugyanazokat a gyógyszereket használják, ahogy a világ bármely más pontján is. A különbség inkább az egészségügyi rendszerben és a kórházak felszereltségében van.* A mi lelkiismeretes orvosaink nagy szaktudással rendelkeznek és sokan közülük rendszeresen járnak konferenciára, hogy frissítsék ismereteiket és ezt átadhassák a jövő orvosgenerációjának is.
Ha neked is van tapasztalatod, és szívesen elmesélnéd, írj a zsigerkronikak(kukac)gmail.com email címre!
*Azaz a gyógyszerek tényleg ugyanazok, de a támogatottságuk, illetve a melyik beteg mit kap, az az országos egészségügyi rendszertől függ. Erre próbál megoldást találni az európai szervezet egy felmérés végzésével, mely végén szeretné, hogy mindegyik kezelés minden országban egyenlően elérhető legyen minden beteg számára. - szerk. Márk
